Lillusta

 Úgy kopogtat a közelgő karácsony az ajtómon, mintha csak rám akarna törni. A kirakatokból, az emberekből, és már a zene is folymaatosan csilingel a fülemben. Egészen eddig, nem éreztem igazán, hogy mit is jelent nekem ez a dolog. Elvicceltem, és nagy piros zoknikat, fenyőillatú nappalit láttam, meg nagy karácsonyi vacsorát, a mennyből az angyal, ezeréves kazettával.

 Hogyan lehet, hogy egyetlen utazás, legyen az akár lelki, akár fizikai, megváltoztat mindent az ember életében? ... Találkozásom, az ismeretlennel, furcsábbnak bizonyult, mint egy lila nyúl, a fekete fehér réten, teázgatva, ugatás közben. Az első lépések a másik irányába, mindig is nehezen kezdődtek meg. Most meg itt ülök a szobámba, és az egy héttel ezelőtti csodáimon jár az eszem... Komolyan szentimentális hangulatban vagyok, s szinte lehetetlen felfognom, mindent ami körülöttem történt.

 így nem is erőlködöm rajta, csak továbbra is bízom a lehetetlen lehetségességében. Miről is szól egy csoda? Hát nem a rénszarvasokról, és az éneklő eltorzított piroskáról, aki melelsleg férfi. Még a sör szagot is hozzá tudnánk képzelni. Igen, az a valós világ Whiskulása lenne. Végülis, ha körülnézek, akkor oylan embereket látok, akik menekülnek a valóság elől az alkohol világába. Vagy a siránkozást választják. Azt hsizik, a könnyek elmosnak midnent. A fenét! a könnyek nagyon jók! Tisztára mossák a valóságot a szemünk előtt, és ráébresztenek, az összes reménysugárra, ami képes midnen egyes cseppben megcsillanni. Sírni jó. Kell is. Node, siránkozni?? Emberek, eltévedtetek!

 Ezért kell a Mikulás, az egész karácsonyi felhajtás. Vagyis, ezért kellene... A csók a fellógatott füzér alatt, egy idegennel, akit szeretsz, pedig nem is ismered. A kandalló előtti szekszelések, ha már kapcsolatban vagy. Az éjféli mise, sok hóval, és az az isteni beigli...a mákos beigli.

 Kicsit elcsodálkoztam ma. Eső volt. Eső! Nem hó, á nem! két héttel karácsony előtt... mit két hét?... Egy héttel akrácsony előtt, nincsen hó. És szomorú vagyok. Az égiek, giazán megszánhatnának már bennünket egy ksi fehérséggel. Sosem felejtem el, németországi kiruccanásom során, azt a nemzetközi hóembert, amit Bartosszal építettem :)... Bartosz, aki várt a csodára. Lilla, aki még midnig vár a csodára. És a rénszarvas, ki nem is Rudolf. Helló valóság!... Istenem!...

 Azért, örülök, hogy van képzelőerőm, és bele tudom magam ringatni a valótlan kellemesen andalító világába. Mindenféle stressz nélkül lebeghetek a képzeletemben. ha erősen godnolkozom, még illatokat és színeket is érzek, látok. Még hangokat is hallok... na nem azokat, amik azt mondják: Lilla, normális vagy, csak most kcisit ebszélünk hozzád!:)... Csak ülök itt, és várok rád. mondja a szám, amit éppen hallgatok. Csak ülök itt, és sülök meg a radiátor mellett. Fizikailag is leköltöztem az emeletről,a d oglozószobából, ami fagyos volt, mint egy jégverem. Ott lehetett érezni a karácsonyi fagyosszentket. Persze, már csak a hó hiányzott (onnan is)... Szóval, erre való a karácsony emberek!... Elmerülni a csodákban, a szépségben, a képzeletben, a szeretetben. Ez az ünnep, ez a pár hét jelenti az örökkévalóságot, és a végtelen nyugalmat! Azt, hogy mirét is oylan szép a födlön élni, ha nem midnen nap ezen gondolkoztok.

 Love is all around you!...

Egy angol mondattal zárok. Ajánlom figyelmébe a blogot Edinusnak, mert imádom!:) Aztán, a Polis "liver" French "worker" és German "lover" srácnak:), akit szintén nagyon kedvelek.

L.

https://www.youtube.com/watch?v=33eL1hG5IeU

 Felkeltem. Korán, direkt azért, hogy ma ne kellejen sétálnom. AMúgy is, az utóbbi napokban mindig eláztam. És nem kicsit, hanem nagyon. Folyt a víz a cipőmben a nadrágomban, a bugyim is vizes lett... Kicsit felháborodtam tegnap is, mikor szükségessé vált elővenni a kis piros esernyőmet. Már Dec. eleje van, mit erőlködik az eső ennyire? Nem veszi észre, hogy unalmas.

 Szóval, korán keltem. Kiléptem a szobűámból, és vigyorgó arcok tömkelege, igazából ketten voltak a szüleim, fogadtak. A hajamat, amit este sikerült szerencsésen beigazítanom, fodrászt meghazuttoló ügyességgel aludtam el, mint egy punk. Szana széjjel föl állt, le állt, oldalra dőlt és kicsit előre is mutatott. Kicsit kifejezte a kusza godnolataimat reggel. Sokat godnolkoztam a kakaón és az ágyon, oda vissza. Aztán a zuhanyzó nyert, aki a gondolataim közelébe sme férkőzött, cska mikor jóapám felhívta a figyelmemet: ha neeeeem készülődsz, gyalogolhatsz!.. Az a gúnyos gyalogolhatsz! Jaj, hogy nem tetszett...

 Végülis, beértem, jóval előbb, mint szoktam a suliba. Kiderült, hogy az első óra, a tornacsarnok leterítésével  fog telni, mert ma Kormorán koncert lesz... Ezúton mondanám, kdeves mindenki, aki Kormoránt hallgatna, ma van Siklóson...

 Muszályból neki is álltunk. Én sokat vinynogtam. Az embernek nincsen ekdve hajnalok hajnalán, dögnehéz műanyag szőnyegeket gurítani. Dehát, legalább nyugtató zöld színe, elfeledtette velem a tegnapi eseményeket, amik annyira felháborítottak, a matekóra keretein belül.

 És akkor vettem észre. A magyar munkamorál, nem cska oviban kezdődik el, mikor a gyerekek beszélgetnek, hogy építsenek várat. Az egyik lapátol, a másik három kissrác, mögötte áll, összekulcsolt kézzel. Mit is várhatnánk, hiszen ezt látják szerte szét az országban sajnos. Na, ez a fajta munkamorál, jelen napra is teljesen jellemző volt. 20 szőnyegből egyet gurítottam ki. Ennyit erről. Én is részese lettem a munka-morálnak, ami kishazánkra igen erőteljesen jellemző. Meg tudom már őket érteni. Sokkal könnyebb támasztani a falat, és nézni a munkát, mint valójában csinálni valamit...

 Vajon mindannyian ugyan azt látjuk, mint a másik?... Holnap folytatom eszmefuttatásom, és msot hirtelen lezárom a soraimat. A fogalmazókám bedöglött kicsit, és az idő odakint kicsit lehúzza az eszemet a föld mélyére. Olyan sehogyan semmilyen hagyjálmár kedveim vannak egyszerre, és ezek vegyítve, vezsélyesebbek, mint egy vegyifegyver a világra szegezve.

 kevés vagyok ma mint mackósajtban a brummogás...

 Ígyhát, további szép napot kívánok! kezeket a magsba, és mehet a lecsó a darálóba. Had csattanjon a fehér falon, hogy utána takaríthassunk. Csak nehogymár ezzel a munkamorállal, amit ma tapasztaltam. Sokan, többen vagyunk! Együtt dolgozva pedig... Én rájöttem! Valójában azért nézik a többiek a doglozó embert, és azért dolgozik cska egyvalaki, amiért anyukám is egyedül takarít, és így lehetőségem nyílik délig aludni szombatonként. MErthát, jóanyám is utálja ha valkai mellette doglozik. Szerinte azt a munkát, cskais ő tudja jól elvégezni. És ráadásul, meg van győződbve arról, szinte már-már bemeséli magának, hogy aki mellette dolgozik,f elidegesíti. Csupa szerencse, hogy több szobánk van, ahová az emebr elvonulhat takarítási vágyát kiélni. Dehát egy útépítésnél, az ember hova bújik el? .... Nem tud hová, így nincs más lehetősége, cska az, hogy nézze a társát. Abból is tanulhat. Végülis, meg lehet érteni ezt a cselekvést is!

 Most viszlát :)

Szép napot, estét, reggelt, és a kettő között!

 Egyből nekiállok írni szorgalmasn, mint egy zümmögő medve. őő.. Méhecske! Szóval, vége a tavasznak. Micsoda? már az ősz is lefutott? És a nyár?... Jahogy, az is. Meglepő, mert mintha ezt az évet átaludtm volna. Vagy csak azt hittem, hogy álmodok, közben igaz volt?...

 Elgondolkodtam, hogyha már belekezdek az írásba, akkor adok valami szuper külsőt a blognak. Nekiálltam olvasni. Abbahagytam. Akkor semlges lesz a külseje. Ugyanis, annyira hideg van az emleten, hogy a kezem lefagy. Meg az orrom is pirosodik már. Rudolf hozzám képest, mackósajt a vajaskenérben. A billentyűztem is megmakacsolta magát, néha nem ír A-t meg E-t. Most ez azzal jár, hogyha végeztem a gépléssel, mindig visszmehetek. Még jó hogy nem régi írógéppel kell itt ütni a betűket. Hibajvítózhatnám  monitort...

 Jé, hát mindjárt karácsony! Nehéz lenne emellett a tény mellett elmenni, főleg mivel minden nap a "nagy karácsonyi leárazás" feliratot látom mindenfelé... Azért előtte a jó öreg piros ruhásról sem feledkezhetünk meg!.. Ja, nem, nem a Mátrix vezéregyénisége, az egyedüli színes szőke csaj, aki csak virtuális..meg vírus is....! Komolyan! Most sok TV-t néztek?! Elbutít a média!... Én még arra a kiskorodban már szeptemberben leveletírós, dec. 6-án csizmatisztítóst, hajnalig a csizmátlesős témát ihlető emberre gondoltam. Rendszerint az anyukátok vagy az apukátok, aki győzte kivárni, hogy elaludjatok már! Nehéz is a felnőtt élet! És erre rá két hétre, meg be kell adniuk, hogy ők az angyalok...

 Van két imádnivaló unokahúgom. Na, nekik is Mikulásról kell beszélni. Jó is az, mert ilyenkor mindig visszatérek a körülbeblül 4 éves koromra(a 6-ról), hogy milyen szuper volt az oviban. Aztán, képzeletben elúszik előttem egy hirdetvény: Naaaagy karácsonyi akció! Vegyen plazam TV-t karácsonyra...Puff. Hello jelen! Még szerencse, hogy az ovisok nem tudnak olvsni. Azok a szerencsétlen általános iskolások meg, teljes képzavarbn lehetnek. Szerintem, mikor megtudják hogy nincsen a Mikulás valójában, és nincsenek karácsonyi angyalok, manók, vagy kis "biszb@szok", amik ajándékot repítenek, csalódnak, és ferde lesz a személyiségük. Ezért ferde a világ is :). Jameg, rájönnek, hogy apu és anyu, anyagilag jobban terhelhető, és ki lehet kutatni az ajándékot, hogy szerencsétlen szülő véletlen se tudjon meglepetést okozni... Aztán még a végén az is előjön, hogy a gyerekeknek pszihológus kell, mert a nemnormális szülő, nem tudta normálisan elrejteni az ajándékot. Plusz, a gyerek sem hülye ám!:) Rájön, hogy h sokat vinnyog anyunak vagy apunak, megkapja amit szeretne. Inkább a szülő uzsorakamatra támszkodik, csak a gyerek hagyja már abba (nem, nem az együttes[ABBA]). Persze, a gyerek erről sem tehet, ilyennek született, nameg az  jó öreg környezete...Az óvoda veszélyes hely!

 Namost, hogy kicsit szimuláljunk, és hogy drága édes unokhúgiam és szüleik, ne kerüljenek ilyen rettenetesen kellemetlen és idegölő helyzetbe az ünnepek előtt, úgy döntöttem, idén Mikulásnk öltözök be... És igyekszem nem magam adni :)...

 Mire jók a rokonok?!... Jó Mikulásozást! A karácsony még odébb van!! Figyelem, Attencióóóóón! Még két hét! ja, nem!... Hááárom!

 További szép napot, reggelt, estét,... életet

jaés: Folyt. köv.Csak már tényleg hideg van, és éhezem...