Lillusta

 Úgy kopogtat a közelgő karácsony az ajtómon, mintha csak rám akarna törni. A kirakatokból, az emberekből, és már a zene is folymaatosan csilingel a fülemben. Egészen eddig, nem éreztem igazán, hogy mit is jelent nekem ez a dolog. Elvicceltem, és nagy piros zoknikat, fenyőillatú nappalit láttam, meg nagy karácsonyi vacsorát, a mennyből az angyal, ezeréves kazettával.

 Hogyan lehet, hogy egyetlen utazás, legyen az akár lelki, akár fizikai, megváltoztat mindent az ember életében? ... Találkozásom, az ismeretlennel, furcsábbnak bizonyult, mint egy lila nyúl, a fekete fehér réten, teázgatva, ugatás közben. Az első lépések a másik irányába, mindig is nehezen kezdődtek meg. Most meg itt ülök a szobámba, és az egy héttel ezelőtti csodáimon jár az eszem... Komolyan szentimentális hangulatban vagyok, s szinte lehetetlen felfognom, mindent ami körülöttem történt.

 így nem is erőlködöm rajta, csak továbbra is bízom a lehetetlen lehetségességében. Miről is szól egy csoda? Hát nem a rénszarvasokról, és az éneklő eltorzított piroskáról, aki melelsleg férfi. Még a sör szagot is hozzá tudnánk képzelni. Igen, az a valós világ Whiskulása lenne. Végülis, ha körülnézek, akkor oylan embereket látok, akik menekülnek a valóság elől az alkohol világába. Vagy a siránkozást választják. Azt hsizik, a könnyek elmosnak midnent. A fenét! a könnyek nagyon jók! Tisztára mossák a valóságot a szemünk előtt, és ráébresztenek, az összes reménysugárra, ami képes midnen egyes cseppben megcsillanni. Sírni jó. Kell is. Node, siránkozni?? Emberek, eltévedtetek!

 Ezért kell a Mikulás, az egész karácsonyi felhajtás. Vagyis, ezért kellene... A csók a fellógatott füzér alatt, egy idegennel, akit szeretsz, pedig nem is ismered. A kandalló előtti szekszelések, ha már kapcsolatban vagy. Az éjféli mise, sok hóval, és az az isteni beigli...a mákos beigli.

 Kicsit elcsodálkoztam ma. Eső volt. Eső! Nem hó, á nem! két héttel karácsony előtt... mit két hét?... Egy héttel akrácsony előtt, nincsen hó. És szomorú vagyok. Az égiek, giazán megszánhatnának már bennünket egy ksi fehérséggel. Sosem felejtem el, németországi kiruccanásom során, azt a nemzetközi hóembert, amit Bartosszal építettem :)... Bartosz, aki várt a csodára. Lilla, aki még midnig vár a csodára. És a rénszarvas, ki nem is Rudolf. Helló valóság!... Istenem!...

 Azért, örülök, hogy van képzelőerőm, és bele tudom magam ringatni a valótlan kellemesen andalító világába. Mindenféle stressz nélkül lebeghetek a képzeletemben. ha erősen godnolkozom, még illatokat és színeket is érzek, látok. Még hangokat is hallok... na nem azokat, amik azt mondják: Lilla, normális vagy, csak most kcisit ebszélünk hozzád!:)... Csak ülök itt, és várok rád. mondja a szám, amit éppen hallgatok. Csak ülök itt, és sülök meg a radiátor mellett. Fizikailag is leköltöztem az emeletről,a d oglozószobából, ami fagyos volt, mint egy jégverem. Ott lehetett érezni a karácsonyi fagyosszentket. Persze, már csak a hó hiányzott (onnan is)... Szóval, erre való a karácsony emberek!... Elmerülni a csodákban, a szépségben, a képzeletben, a szeretetben. Ez az ünnep, ez a pár hét jelenti az örökkévalóságot, és a végtelen nyugalmat! Azt, hogy mirét is oylan szép a födlön élni, ha nem midnen nap ezen gondolkoztok.

 Love is all around you!...

Egy angol mondattal zárok. Ajánlom figyelmébe a blogot Edinusnak, mert imádom!:) Aztán, a Polis "liver" French "worker" és German "lover" srácnak:), akit szintén nagyon kedvelek.

L.

https://www.youtube.com/watch?v=33eL1hG5IeU