Kinézek az ablakon. És el tudom képzelni, hogy nincsen pokol. HOgy nincsen menny, és minden tökéletes. A fák virágba borultak. A tavalyi tulipánjaim, idén többen lettek, és lassan el is nyílnak. Bikiniben festek a hátsó udvaron, és élvezem a napsütés erejét. Azt a csodálatos valamit, amitől a magányos napjaim is szebbek és jobbak lesznek...
Szentimentális vagyok. Sokat álmodozom. Pedig, tényleg végre a realitás talaján kellene maradni! Az uborkát uborkának látni, és egy pillaantban nem elveszni. Néha, azért mégis jól jön egy kis elgondolkodás!
LAssan vége életem egy fontos szakaszának. És félek. Félek is, meg nem is, hogyha pontosabb szeretnék lenni! Félek, mert egy olyan ajtó előtt állok megint, persze képletesen, ami mögött fogalmam sincsen, miylen világ van. Kezem már a kilincsen, és vacilálok. Egyszer úgyis be kell nyitnom, akkor nem lesz menekvés! És tudod mit? Egyedül attól tartok, hogy akik körülvesznek, el kell hagynom, egy jobb élet reményében. Ahogyan ma kutattam a zenék között, és hallgattam mindenféle gondoaltot, valahogy leragadtam a Betalesnél (ki másnál;) ?!)... a let it be-nél. Hagyd megtörténni... hagyd, had legyen úgy, ahogyan lennie kell!
És bár, eddigi életem még csak 19 évből áll, azt hiszem, a poros út mögöttem, mindent elárul. Voltak jó napok, votlak rosszak. Történetk nagyon rosszak, és voltak nagyon jó dolgok az életemben!... Hogyha az élet msot abba az irányba sodor, hogy hagyjam megtörténni, hogy mennem kell, akkor megyek. A poros út akkor is poros marad, hogyha hátranézek, ezért betartom az alabszabályomat, emlyet magam kreáltam.. sohasem nézek vissza!... Hátha egy tekintet, egy pillanat megingat abban, amit éppen tennék, holott tudom, ezt kell tennem most!...
Életemben a elgjobb cselekedetek, a elgjobbé lmények mindig a spontaneitás miatt voltak felejthetetlenül jók!... Azért, mert nem lacafacáztam, csak megtettem, amit megkövetelt a haza, ezesetben pedig emgtettem, amit megkövetelet az élet...
Akárhogyan alakul is a jövő, biztos hogy én akarom majd irányítnai, mint egy távirányítós kisautót...!
Tükröződő mosoly a reggeli napsütésben,
szikrázó élmények a felkelésben.
És látod, hogy pezseg a szoba,
hogy nyújtózik a takaró tova?
Veled együtt ébred fel a vekker,
köszön a párna, újra itt a reggel!
A fényességben látod az utad,
tudod, hogy nemsokára menned kell!
Makacs lépted, majd utat mutat.
Nem nézel hátra, akárhogyan fáj,
hiszen tudod: az új élet téged vár!..
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.