Lillusta

 A sötét szobát, egy apró lámpa fénye világította meg. A város fényei beszűrődtek a reluxa rácsai között. Fáradtan ért haza, már éjfél is elmúlt, mikor rápillantott az órára. Ledobta a cipőit. Szokás szerint lerúgta a sarokba, ahogyan minden este, mikor megérkezik a sokadik emeleti lakásába. Lent zajolt a város. Hihetetlen, hogy itt éjfélkor is midnenki megy mindenfelé. Végülis a szombat mindig pezsgés, főleg itt...
 Táskéjét ledobta a fogas alá, és kigombolta a nadrágját. A fáradt gőzt kiengedvén, a hűtő felé vette az irányt. Majdnem elbotlott egy dobozban. Könyvek voltak benne. Mikor belerúgott, hangosan káromkodott, de ment tovább. Sört akart inni. Egész nap, azt szerette volna. Leülni egy pohár sörrel a kanapéra, és élvezni a semmittevést. Mikor kinyitotta a hűtőszekrény ajtatját, arcát megvilágította a fény, és ránézett egyenesen az az üveg sör. Soproni. "A söröm az örömöm" jutott eszébe.
 Egy kis kotorászás után a sötétben, megtalálta a sörnyitót. A villany még midnig leoltva maradt. Sosem kapcsolja fel. És ezt én is tudtam... Egy szisszenés, újabb huppanás a könyvesdobozba, újabb "az isten verje meg"... majd huppant a kanapéra. Ivott egy jó nagy kortyot a zöld üvegből, és elégedetten fújta ki a levegőt. Ma is nagyot alkotott...
 A szoba sarkából fény gyulladt. Odakapta a fejét. Valahogyan eddig fel sem tűnt neki, hogy az ajtó nyitva állt, és kulcsot sem kellett használnia. Ott votlam az állólámpa mellett, fehérneműben és a kedvenc kék selyemingjében. Belekapaszkodtam a lámpa rúdjába, majd vadul ránéztem. A meglepetés, lesütött az arcáról. És kicsit, mintha meg is ileltődött volna. a Kíváncsi tekintete, elárult mindent. MEgkérdeztem a legdögösebb hangomon, hogy nehéz napja volt-e? Meg sem tudott hirtelen szólalni... csak habogott... Megszólalt a zene a lejátszón. Tökéletes időzítés.
 Lassan lépkedtem felé, hosszú combjaimat keresztezve egymás előtt. Az énekes rekedt hangjára, ringattam a csípőm, és belekapaszkodtam az ing gallérjába. Megálltam egy pillanatra, felhúztam jobb oldalt az ing oldalát, végigsimítottam a lehető legerotikusabb módon a kezemet a combomtól kezdődően egészen a hasamon keresztül, a mellemen át, majd a tarkómnál kereszteztem midnkét kezem, s lassan leengedtem. Még közelebb léptem hozzá. Ledobtam a fejemen lévő kalapot magam mögé. A zeneére tovább táncoltam, és kicsit megint közelebb mentem. ő közben köpni, nyelni sem tudott. Mint egy kiskutyának, úgy csorgott a nyála. A sört, letette az asztalra. Elővett egy szál cigit, és rágyújtott. Kikerekedett szemeit, le sem vette rólam. Lassan elkezdtem levetni a selyeminget. hátat fordítottam neki, és olyan lassan csúsztattam azt a kék csodát, amilyen lassan és érzékien csak lehet. Közben a vállam mögül visszanéztem rá, s egy laza mozdulattal, odébbhajítottam a felesleges ruhadarabot. Még közelebb mentem hozzá, lerúgtam a magassarkút a lábamról. Még közelebb mentem, annyira közel, hogy szinte elért. Amikor már éppen magához húzott volna, hirtelen hátraléptem, s az ujjammal nemleges legyintést vezényeltem, miközben kaján mosolyt ltettem az arcomra. Folytattam a táncot. négykézlábra ereszkedtem, s mint egy vadmacska, odamásztam hozzá. Két kezemmet, megsimítva a legérzékenyebb pontját, végighúztam a combján, majd olyan kövel térdeltem hozzá, hogy éppen összeért a szánk. Teljesen be volt gőzölve. a cigarettája égett a hamutálban, ő pedig, tapintásaim szerint, nagyon örült nekem. Odakúsztam a nyakához, megcsókoltam, lágyan meg is haraptam. Ő közben kicsatolta a melltartómat. Mikor levette, már éppen rámmászott volna... ám a zenének vége lett. Felálltam, egyik kezemmel megfogtam a melltartómat, másikkal eltakartam a melelimet, mosolyogtam, összeszedtem a cipőt, a felsőt, a kalapot, és elköszöntem tőle, egy sanda mosollyal. Azonnal utánam eredt. Berántott magával a hálószobába, és nekem esett...
 A másnap reggel, csodálatosan idnult. Kócos voltam, és zuhanyra vártam. Kimásztam a paplan mögül. Ő még ott aludt az ágyon. Végigsétáltam a lakáson, magam köré csavarva a lepedőt... az óriási ablakon, csodálatos kilátás nyílt a városra, így reggel. A házban szana-széjjel hevertek a ruhák. Mosolyogtam. A sör akkor is ott figyelt az asztalon, az egy szál leégett cigaretta pedig benne volt a hamutartóban. Sosem gyújtott még rá a lakásban... Sosem volt még értem oda ennyire.
 A fürdőszobában magamra csuktam az ajtót. A lezúduló vízcseppek, légyan símogattak, akár csak ő,tegnap este. Lassan a hajam is vizes lett, s midnen porcikám szikrázott a csillogásban az apró cseppek miatt. Kis idő múlva, bepárásodott a fürdőszoba. Jól éreztem magam. Boldog és felüdült voltam.