Támadás, és ordítás, és üvöltés és semmittevés. és telnek a napok. Ez a reggel a sszokásosnál magányosabban indult. Senki sem volt itthon. Egy pokróc alatt hajtottam álomra a fejem. Mégis, életem legjobbját aludtam. Sokáig folyattam hajnalban a vizet a fejemre, zuhanyzás közben.
Kérdések motoszkáltak a fejembenm, mégis res voltam, teljesen. Azt hittem, mindent kiadtam magamból 1-2 írással. Dehogyis! Még csak msot jön a nagy harc az élettel. Alig várom, hogy a hőmérséklet, 25 fok alá essen. És akkor irány... megint egy este, ami elém néz, és rám mered a fényeivel, a lehetőségeivel, és az ürességével. Egyetlen alak dobja fel minden felcsillanó csillagot az éjszakában.
Előttem hevernek sorok, és könyvek, és képek. Kellene valamit csinálni. És mennyire nem jut ezsembe semmi! Várok egy pillanatra, vagy inkáébb csak hagyom magam semmit tenni. Hajnali kettőkor, tegnap este, szendvicset eszegetve, azon gondolkoztam Eddi vajon jól van-e?!... 10 nap nem a világ! És mégis, olyan lassan telik, hogy eszméletlen! Hát, mindegy, ez is jó lesz sokmindenre!... A felén túl leszek annak, aminek lennem kell... A majd dalol felém, és hú, mennyire süt a nap is. Jókedv?! semmi. Sem jó, sem rossz. Csak tengek-lengek a végtelen szélén, és átkozom a napot, mikor kinyitottam a szememet. mert ha tudom, hogy ma semmit sem teszek, órákon át, akkor inkább visszaalszok! Hej, mennyire mehetnékem van! Vagy valamticsinálhatnékom. És mégis, annyira nehéznek érzem a lábaimat, és oyan bonyolultnak tűnnek a lépések.
Lázadok belül, nagyon erősen, s lázadásom, ma képtelen vagyok sorokba önteni... Talán lesz jobb pillanat.
https://www.youtube.com/watch?v=JNHeTTKl5wY&feature=related
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.